• Articles
• admin

az egyik dalukban a Sanctus Real szövegírója azt állítja, hogy látta Jézus arcát ólomüveg ablakokon, és ezer különböző módon ábrázolta, mégis csodálkozik azon, hogy milyen Jézus. Jézus tanulmányaiban Jézus sokféle ábrázolása van a kanonikus Jézus irodalomban és az apokrif Jézus irodalomban egyaránt. A beszámolókban oly sok különbséggel szembesülve érthető, hogy vágyakozhatunk arra, hogy egyetlen, következetes képet keressünk Jézusról minden forrásból. Ennek az esszének a célja azonban, nem az, hogy felfedezzen egy Jézust, aki minden szöveg alapját képezi. A cél az, hogy értékeljük, hogy minden forrás Jézusról egy portré, és mint ilyen, Minden forrás egyedi. Konkrétan, ez az esszé célja, hogy elemezze és megértse azt az egyedülálló perspektívát vagy Jézus egyedi portréját, amelyet János evangéliuma fest az olvasók számára. Különösen három jellemző van, amelyeket János evangéliumának egyedi sajátosságaiként tárgyalunk – a Jézus istenségével kapcsolatos kifejezett állítások, az írás rendkívül értelmező stílusa és a szöveg befelé összpontosítása.

János evangéliuma

János evangéliuma a kanonikus keresztény hagyomány újszövetségének négy evangéliumának egyike. Mivel János evangéliuma “kanonikus”, ma már sok keresztény számára normatív keresztény szövegnek tekinthető, amit az olyan versek népszerűsége is bizonyít, mint a Jn 3:16, “Mert Isten annyira szerette a világot, hogy egyetlen Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” és Jn 14:6: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, aki rajtam keresztül vár (NIV). A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy János evangéliumát nem fogadták olyan melegen több “ortodox” vagy többségi keresztény közösség, amikor először írták és terjesztették. Ezt az esszében tovább tárgyaljuk a szerző közösségének ‘belső fókuszának’ megvitatásának részeként.

János evangéliumának olvasói azonban még a mai kanonikus hagyományban is jelentős különbségeket észleltek János evangéliuma és Márk, Lukács és Máté evangéliumai között. Ez oda vezetett, hogy Márk, Lukács és Máté szinoptikus evangéliumokként’ csoportosultak’, míg János evangéliumát gyakran spirituális evangéliumként emlegetik (Nickle, 2001). Az esszé első része azt javasolja, hogy tárjunk fel néhány jelentős különbséget János szellemi evangéliuma és a szinoptikus evangéliumok között. Ezek közé tartozik Jézus istenségének ábrázolása és a szerző által használt rendkívül értelmező írásmód.

Jézus és istensége

János evangéliumában a Jézus istenségével kapcsolatos állítások kezdettől fogva egyértelműek. A prológus így kezdődik: “kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennel volt, és az Ige Isten volt. Kezdetben Istennel volt “(Jn 1:1. később pedig “testté lett az Ige, és lakozott közöttünk” (Jn 1,14). A zsidó szentírásokban Isten” szava ” Isten teremtő erejének metaforája volt, és időnként úgy tűnik, hogy Istentől függetlenül létezik (Stanton, 1989: 114; Need, 2007:7). Például a Zsoltárok 33: 6-ban az egeket úgy írják le, hogy ‘az Úr szava’ által teremtettek (Need, 2007: 7). Azzal, hogy a Prológban Jézust Isten szavának nevezi, a szerző lényegében nagyon jelentős kijelentéseket tesz Jézus istenségéről kezdettől fogva – Jézus Istentől származik (Jn 1,14) és Isten (Jn 1,1). Ennek során a prológus kifejezetten meghatározza, hogy mi a “helyes perspektíva” Jézus istenségével kapcsolatban, és “lencseként szolgál, amelyet az olvasó a következő fejezetek megtekintésére szolgál” (Stanton, 1989: 113).

Jézus istenségével kapcsolatos kifejezett állítások nemcsak a Prológban szerepelnek, hanem maga Jézus is állítja saját istenségét az “én vagyok” mondások sorozatán keresztül. Ez ellentétben áll a szinoptikus evangéliumokkal, amelyekben Jézus “ritkán tesz nyílt állításokat saját jelentőségéről, de az Istenről szóló tanításokra összpontosít” (Stanton, 1989: 105). Jézus János evangéliumában azonban “Én vagyok” kijelentéseket használ, hasonlóan ahhoz, ahogyan Isten “Én vagyok” – ként nyilatkoztatja ki magát a zsidó irodalomban. Így az, hogy Jézus János evangéliumában az “én vagyok” mondásokat használta, egyértelmű kijelentés, hogy Jézus elismeri önmagát Istennek, és azt akarja, hogy mások is ezt az elismerést kapják. Példa erre a Gecsemánéban, ahol Jézus fogvatartói egy názáreti Jézust kérnek. Jézus azt válaszolja:” én vagyok ő “(héberül “én vagyok”), amelynél fogva tartói a földre esnek. Ellentétben a szinoptikus evangéliumokkal, ahol Jézus dicsősége viszonylag későn jelenik meg a Színeváltozási jelenetekkel, Jézus dicsősége kezdettől fogva jelen van a prológusban és az “én vagyok”kijelentéseiben.

erősen értelmező

János evangéliumának egy másik megkülönböztető jegye a szimbolizmus, amely hozzájárul ahhoz, hogy János evangéliumát gyakran spirituális evangéliumnak nevezik. Koester (1998) megjegyzi, hogy Jézus beszédeit a szerző Jézus mondásainak gyűjteményeként, de azok értelmezéseként állítja össze. Például a János 3:3, Jézus azt mondja Nikodémusnak: “mondom neked az igazságot, senki sem láthatja az Isten országát, hacsak nem születik újjá.”Nikodémus ezután azt kérdezi, hogyan lehet fizikailag újjászületni, ami lehetőséget ad Jézusnak, hogy kifejtse véleményét a fejezet többi részében. Ezek a magyarázatok gyakran meglehetősen hosszúak, és úgy tűnik, hogy inkább monológok vagy értekezések, mint elbeszélések (Stanton, 1989). Fredriksen (1998: n. p.) megjegyzi: “Jézust János evangéliumában nehéz történelmi személyként rekonstruálni, mert az evangéliumban szereplő karaktere teljes hangon nagyon fejlett teológiai monológokat ad magáról”.

János írási stílusának értelmező jellege abban is nyilvánvaló, amit White (1998) Az ‘Isten Báránya’ motívumként ír le. Az evangélium nagyon korai szakaszában Keresztelő János látja Jézust, és kijelenti: “íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”(Jn 1,29). Ezután az egész evangéliumban Jézust ismételten úgy ábrázolják, mint a páska-ünnepi bárányt és mint a páska-ünnepi ételt. Következésképpen Jézus nem eszik húsvéti ételt, mivel ő a húsvéti étkezés, keresztre feszítése pedig a húsvéti ünnep alatt van. Ily módon a szerző világos “teológiai kijelentést tesz Jézus halálának jelentőségéről” (White, 1998: n.p). A Prológhoz hasonlóan úgy tűnik, hogy a szerző kevésbé érdeklődik Jézus történeteinek összegyűjtése iránt, és inkább a jelentésük és jelentőségük szimbolikus értelmezésének bemutatása iránt.

befelé fókusz

a legtöbb tudós úgy véli, hogy János evangéliumát kifejezetten a szerző közösségének írták, amelyet gyakran Johannine közösségnek neveznek. A szöveg elemzése azt sugallja, hogy ez a Johannine közösség Jézus-követők hitközsége volt, amely kirekesztettnek érezte magát a zsidó zsinagógából, más Jézus közösségekből és általában a világból. A Közösség belső összpontosításának egyik példája Jézus ‘új parancsolatának’ adása. János evangéliumában az új parancsolat kizárólagos, a követőknek” szeretniük kell egymást ” a közösségükben (Jn 13,34). A szinoptikus evangéliumokban azonban a szeretet parancsolata kiterjed a szomszédok, az ellenségek és az idegenek iránti szeretetre is (vegyük az Irgalmas Szamaritánus példázatait). A házasságról, válásról és más kortárs kérdésekről szóló diskurzusok hiánya azt is sugallhatja, hogy a Johannine közösség jobban aggódott a közösségük összetartozásával és identitásával kapcsolatos kérdésekben (Stanton, 1989).

miért volt a Johannine közösség ilyen belső fókuszban? A tudósok azt javasolják, hogy a Johannine közösség úgy érezte, hogy az Észak-Palesztin Jézus közösségek figyelmen kívül hagyják. Callaham (1998: n. p.) azt sugallja, hogy János evangéliuma azért különbözik a szinoptikus evangéliumok beszámolóitól, mert az evangéliumokat “a Palesztin társadalom különböző nézőpontjaiból és különböző rétegeiből”írták. Úgy tűnik, hogy a jeruzsálemi Johannine közösség elszigeteltnek és figyelmen kívül hagyottnak érezte magát a Galilea körüli Észak-Palesztin Jézus közösségek részéről, akik a szinoptikus evangéliumokat használták. Így a szinoptikus evangéliumokban Jézus szolgálata Galileában kezdődik, és Jézus szolgálatának nagy részét tölti. János evangéliumában azonban Jézus Jeruzsálemben kezdi meg szolgálatát, és úgy tűnik, több időt tölt Jeruzsálemben, mint Galileában. Ez megmagyarázhatja bizonyos karakterek egyediségét, mint például Nikodémus és a samáriai asszony a kútnál, akik nem szerepelnek egyik szinoptikus evangéliumban sem. A zsidó hagyomány közösségei közötti viták nem voltak ritkák, és minden evangéliumíró “az emberek társadalmi rétegének és aggodalmainak” írt (Callaham, 1998; Fredriksen, 1998).

János evangéliumában a zsidók és Jézus közötti heves ellenségeskedés bizonyítékai is vannak. Fredriksen (1998: n.p.) azt sugallja, hogy a Johannine közösség “saját identitásának fejlesztése volt az utca túloldalán lévő zsinagógával szemben”. Jézus számos esetben élesen bírálja a zsidókat, ami arra készteti őket, hogy köveket szedjenek fel, és megkíséreljék megkövezni őt. A zsidók és Jézus közötti vita középpontjában úgy tűnik, hogy Jézus azt állítja, hogy ő Isten. A Jn 10: 31-33-ban Jézus megkérdezi a “zsidókat”, hogy megkövezik-e őt az általa végrehajtott csodák miatt, amire azt válaszolják: “nem ezek közül egyikért kövezünk meg téged… hanem az istenkáromlásért, mert te, puszta ember, azt állítod, hogy Isten vagy.”A zsidók és Jézus közötti ellenségeskedés további bizonyítékát láthatjuk a Jn 6:53-ban” – mondta nekik Jézus: “Bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.”Itt úgy tűnik, hogy Jézus “szándékosan ellentmond” a “zsidó hagyománynak és a zsidó érzékenységnek” (White, 1998: n.p.). Jézus a vérivásról mer beszélni – egy olyan gondolatról, amely a törvény által megállapított étkezési szabályok fényében irtózatos lett volna a ‘zsidók’ számára. White szerint (1998: n. p.), “János evangéliuma egy olyan kereszténység tanúja, amely távolodik a zsidó hagyománytól.”

azonban nem csak a Johannine közösség és más Jézus közösségek között van vita, hanem Jézus követői és a Johannine Közösségen belüli “zsidók” között is. A jn 15:18-25-ben Jézus által elmondott’ búcsúbeszédek ‘ azt sugallják, hogy a Johannine közösség úgy érezte, hogy a világ általában üldözi (Stanton, 1989). Jézus arra buzdítja a közösséget, hogy “ha a világ gyűlöl téged, tartsd észben, hogy először engem gyűlölt.”Egyes tudósok azt sugallják, hogy ez a világ iránti bizalmatlanság gnosztikus hatások eredménye lehet. A tudósok megjegyzik, hogy úgy tűnik, hogy Jézus nem szenved János evangéliumában, mivel nincs “agónia jelenet” a Gecsemánéban, Jézus nyugodt, és úgy tűnik, hogy inkább a “dicsőség királya”, mint a” bánat embere ” (Stanton, 1989:107). Továbbá, míg a többi evangéliumban Jézus üzenetének szíve Isten királyságának hirdetése, János evangéliumában a ‘Királyság’ szó csak a Jn 3:3,5-ben és a 18:36,38-ban szerepel. Ezzel szemben a Gnoszticizmushoz gyakran társított szavak, mint az ‘élet’, ‘fény’, ‘világ’, ‘zsidók’, ‘tanú’ és ‘szeretet’ gyakran említésre kerülnek (Stanton, 1998). Más tudósok azonban szkeptikusak a gnosztikus érveléssel szemben, mivel a szövegben hiányzik a gnosztikus üdvösség gondolata. Függetlenül attól, hogy János evangéliumát befolyásolja-e a Gnoszticizmus, egyértelmű, hogy a Johannine közösség erősen elszigeteltnek érezte magát más közösségektől és a világtól, és üldözték őket.

összefoglalva

“minden evangéliumírónak vannak bizonyos aggályai, amelyekkel foglalkoznia kell, bizonyos kérdésekre válaszolnia kell, és bizonyos válságokról kell tárgyalnia” (Callaham, 1998: n.p.). Ennek az esszének az volt a célja, hogy értékelje János evangéliumának egyediségét azáltal, hogy feltárja az evangélium néhány sajátosságát, ha a szinoptikus evangéliumokkal ellentétben nézzük. Pontosabban, ez az esszé azt az egyedülálló módot tárgyalta, ahogyan János evangéliuma kifejezetten megalapozza Jézus istenségét a kezdetektől fogva és az egész szövegben, erősen értelmező írásmódot használ, és valószínűleg a hívők befelé összpontosító közösségének írták. A János evangéliumának e három egyedi jellemzőjének vizsgálata során, ez az esszé célja annak felmérése volt, hogy Jézusról minden forrás egyedi perspektívát mutat be. Ha Jézus minden forrása egy ‘portré’, és arra törekszünk, hogy megtudjuk, ki volt Jézus, és ki Jézus, akkor János evangéliuma csak egy ólomüveg ablak a sok közül.

Callaham, A. D. (1998). János evangéliuma és Jeruzsálemhez való hozzáállása. Lekért június 5, 2010, tól től http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/religion/story/john.html

Fredriksen, P. (1998). Jézus Jánosban. Lekért június 5, 2010, tól től http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/religion/story/john.html

Koester, H. (1998). János evangéliuma elkülönül. Lekért június 5, 2010, tól től http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/religion/story/john.html

Need, SW (2007). Az evangéliumok ma: János, Márk, Lukács és Máté kihívó olvasmányai, Langham: Cowley Publications.

Nickle, K. F. (2001). A szinoptikus evangéliumok: bevezetés, London: Westminster John Knox Press.

Stanton, G. N. (1989). Az evangéliumok és Jézus, New York: Oxford University Press.

Fehér, M. L. (1998). A lelki evangélium. Lekért június 5, 2010, tól től http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/religion/story/john.html